Magányosan is jó?

Lehet, hogy valóban jó úgy, ahogy van. Miért ne lehetne egy ideig egyedüllétre berendezkedni. Nem alkalmazkodni senkihez, nem kérni, nem várni semmit. Egy ideig. Túl hosszú ideig azonban nem biztos, hogy jó az irány, nem csak azért, mert az ember valójában társaslény, és nagy valószínűséggel, mindenkinek jobb a közérzete, ha tudhat maga mellett valakit. Azért is érdemes időben határt szabni az egyedüllétnek, mert ahogy telik az idő, egy sok akadályt állíthatunk saját magunk elé:

- Megcsappanhat az önbizalmunk - telik az idő, és tetszik vagy sem nyomot hagy az arcunkon, bőrünkön, lehet ellene küzdeni, de öt év ide vagy oda, egy negyven feletti nőnél sokat jelenthet.

- Megszokjuk az egyedüllétet, egyre nehezebb lesz beengedni valakit életünk keretei közés. nem akarunk alkalmazkodni és zavar, ha a másik nem tud alkalmazkodni.

- Önellátásra rendezkedtünk be és szabadságra, nehéz lehet megélni kérdést: Mikor jössz haza?

- Egyre jobban riaszthat a két nem örökös harca... már amennyire emlékszünk belőle. Lehet vadabb csatákra emlékezik a lélek, mint amilyenek azok valójában voltak

- Egyre riasztóbb lehet az elköteleződés gondolat.

- Ahogy megéljük, hogy tudunk gondoskodni önmagunkról,úgy lehetnek egyre magasabbak majd az elvárásaink.

Fotó: Shutterstock