Nem vagy egyedül

Nem vagy egyedül a gondolattal, és a szűkölő félelemmel, hogy egyedül vagy. Mások is hasonlóan kemény napokat, heteket, sőt hónapokat élnek át, amikor kimondják a NEM - et, amikor az egyedüllét mellett döntenek.

Sokan úgy hiszik, ezzel a sivatagi magányt is választják egyben, éppen ezért a hosszú halogatás, a húzd meg - ereszd meg játszmák, a megalázó kompromisszumok.

Pedig van az úgy, hogy egyedül jobb. Egy ideig mindenképp. Amíg tisztul a méreg, amíg gyógyulnak a sebek, amíg mankóra kap, talpra kecmereg majd újra szárnyalni kezd a lélek. Ehhez azonban idő kell, egy hely a belső építkezésre és támogatás. 

Ki támogat? Elsősorban nyilván önmagunkból jön az erő, a saját forrásainkat használjuk, és olyan tartalékokhoz nyúlunk, amikről azt se tudtuk, hogy léteznek. És sokszor nyitják ránk az ajtót azok a barátok, akiket akár évekig - éppen a mérgező, romboló kapcsolat miatt- háttérbe szorítottunk.

És vannak a láthatatlan segítők is. Nevezze mindenki annak, aminek akarja, higgyen benne, vagy utasítsa el, mindig van egy pont, van egy esemény, amire nincs kézenfekvő magyarázat.  Egy új találkozás, egy ajánlat vagy egy sor egy könyvben. Az aha élmény, vagy az első nagy, szabadtüdős levegővétel a hosszú, fuldokló kesergés után. De van egy pillanat, amikor ráérzünk arra, hogy se addig, se ezután, nem voltunk, nem vagyunk egyedül.

Fotó: pixabay.com