Rettegés a változástól

Az ismeretlen félelelmmel tölthet el. Ezért nem akarjuk az ismeretlent ismertté tenni. Nem lépünk. Maradunk. Tapossuk saját, langyos, jól ismert kis pocsolyánakat.

Dagonyázunk, közben attól is félünk, hogy így kell majd élnünk örökre.Sárosan.

Pedig, ha nem lépünk magunktól.... akkor lép majd a másik. A bátrabb, vagy akinek előbb jön külső támogatás, aki előbb kapaszkodik egy harmadikba, aki majd magával vonszolja egy hasonlóan pocsolyás kapcsolatba.

Mert csak az erősödik, aki őszintén néz szembe a problémákkal és magától lép új útra. Saját döntést hoz. Nem kapaszkodik, nem görcsöl, nem retteg attól sem, ha egy ideig saját maga lesz önmaga társa az úton. Mert akkor majd utoléri egy hasonlóan erős társ, vagy beér ő valakit. Aki már egy ideje ruganyos léptekkel halad előtte. Frissen, üdén, magabiztosan. Egyedül. Lehet majd szerelmes társulás. Egészségesen.

A VOUS cikke is erről mesél.

Fotó: Shutterstock