Kapcsolatgyilkos csend

Azt mondják, a csend beszél

A szavaknak ereje van, de annak is, amit sose mondunk ki. Ereje és hatása a belső monológoknak, az elfojtott, visszatartott mondatoknak. A párbeszéd közbeni elhallgatásnak, az elharapott mondandónak, a megtört, félbemaradt vallomásnak. A csendnek is. 

Többféle csend is van egy kapcsolatban. Van a jó, az intim, a meghitt csend, ami finom, puha, meleg, mint egy takaró. Annak a csendnek szerelem - színe, íze, illata van. Az a csend megérint. Bebugyolál és megtart.

Aztán van a munkás csend, amikor egyszerűen nincs idő és lehetőség a beszédre, mert visz az élet, rohanunk a feladatok után. És szavak helyett csak a lihegésünk hallatszik.

És van a csend, ami gyilkol. Amikor elmondtunk már mindent, amit lehet - vagy azt hisszük megtettük ezt. Szürke az a csend. Súlyos és terhes. Menekülésre késztető, és sokszor bűntudattal teli vagy éppen vádaskodó. 

Azért sokszor reménykedő is a csend, hogy a másik mégis megszólal és nem engedi, hogy a csend mondja ki a végső szót.

Fotó: pixabay.com