Egy szerető gondolatai

Monológ egy szép szeretőtől......

"A szeretői lét egyszerre izgalmas és klassz - a másikból csak a jót mazsolázzuk ki. A szép szsvakat, a minőségi szexet, az izgalmas programokat. A hétköznapokhoz ott van a feleség....

Néha azonban kell valami, egy kis biztatás is önmagam felé, hogy az, ami velem történik, amit engedek, az azért történik, mert lesz majd változás. Nem is használnak ki, és nem leszek én örökké a harmadik......

Engem szeret, nem vitás, vele, a másikkal csak azért van, mert összeköti (még) a gyerekek, a pénz, a közös ház, autó, bankszámla.

De elválik majd egyszer. Ha nagyok lesznek a gyerekek, ha a legkisebb is leérettségizik, ha a feleség újra munkába áll (nem tudná eltartani magát, megértheted kedvesem), ha nyélbe ütődik az üzlet. Ha megemelik a fizetését, ha végre előléptetik, ha túl van a térdműtéten, ha lecseréli az autóját, ha visszajön a kollágája a kiküldetésből, ha... Ha. Ha. Ha.

Nekem ne mondja senki, hogy soha. Szeret engem. Csak engem szeret. Havonta egyszer, hétvégén is nálam alszik, és nem oson haza hajnalban, mint a hétköznapokon. Összebújva alszunk, ölel, nagyon szeret. 

A felesége nem tud semmit, így nem is fáj neki. A válás meg természetes dolog, jó akkor megtudja majd, de más is vált már, nem igaz?

Különben is, erről nem én tehetek. Nem én vagyok házas, hanem a szerelmem. Nem én vagyok hibás, hanem a SZERELEM. Nincs hatalmam felette."